Minden gondolatom a tiéd,
De az élet éket vert közénk.
Ami nekünk marad az a csendes vágy
Esténként vár a hitvesi ágy.
Álmomban veled vagyok az ágyban
Karodba simulok lágyan
Arcomról a könny felszárad
Örömöm lelkemben szétárad.
De másnap fájó minden szó, amit súgsz nekem
A hangod hallani gyötrelem
Testemet a vágy kínozza utánad
Tudom, ne is mondd, az álmok este várnak.
Írta: 444
2014.01.29.
Összetört álmok,
Összetört szív,
Miért volt ez jó,
Miért kellett ezt így,
Könnyeimen át látom csak a világot,
Lassan elmosódnak az álmok,
Összegyűlnek mind abban az árva könnycseppben,
Amely épp legördül az arcomon.
Írta: Admin / ReménytelenSzerelem
2014.01.29-én
Ver a szív,
Csendes folyó
titokzatos zátonyokkal,
néha-néha megcsobbanva,
hol siet, hol meg-meg állva
áramlik benne szüntelen
a vér.
A lélek csendje
néha visszahangzik messze,
majd tovaröppen,
felborzolt smaragd hullám,
szanaszét tör mindent, mi útjába kerül,
s csak mikor partot ér, akkor szelídül
a tenger.
Szemed látom benne,
örök-bölcs, mély óceán,
gyöngyszemet rejt a mélye.
Ki vagyok én, hogy megtaláljam?
Kincsét a tenger
féltékenyen rejti
előlem el.
Nem a tiéd –
hallom a hullámok robaját.
Nem a tiéd, hiába meríted kezed
a selymes habokba,
Hiába akarod elérni azt, mi a mélyben csillog,
Másnak szánta a sors,
Másnak szánta a mély.
Szíved e szívben nem talál otthonra.
Véred csendesedjen,
csituljon el,
Csendes folyó,
Nem vad hegyi zuhatag többé.
Lassan, békésen folydogál,
Néha csobban egyet,
És senki, de senki nem láthatja,
Senki, de senki sem tudhatja,
Mit rejt el a mély.
Írta: Admin / ReménytelenSzerelem
2014.01.29-én
